Konferencia Vilniusban - Vilnius, vizualitás, Wizzair

Dr. Horváth Gizella szubjektív beszámolója

Ugye hirtelen te sem tudod biztosra mondani, hogy Vilnius melyik balti országnak a fővárosa? Én most már tudom. Április 23-24. között Vilniusban szerveztek egy nemzetközi konferenciát a vizualitásról és a kultúrák közötti kommunikációról. Két bátor nő (Horváth Gizella, Borbély Julianna) fogta magát, és jelentkezett a multidiszciplináris konferenciára. És akkor még nem tudták, hogy a Wizzairnek nincs direkt járata Vilniusba a környékről. 

A konferencia szervezésében a kollégák (többnyire inkább kolléganők, ha pontosak akarunk lenni) remekeltek: semmilyen, de tényleg semmilyen bakit nem voltak képesek elkövetni. Minden akkor kezdődött, amikor meg volt hirdetve, a mappákban minden benne volt, a térképtől az üres lapokig és a konferencián való részvételt igazoló papírig, a technika precízen működött, a segítő diákok hada ott volt, ahol kellett, a konferencián kívüli programok (ebéd, vacsora, séta a városban) kedélyesen, lazán voltak felajánlva, szabad szívvel lehetett csatlakozni vagy hárítani. 41 előadás volt, köztük filozófus, kommunikációs szakember, filológus, teatrológus, építész és még ki tudja milyen szakos.

Volt egy amerikai professzor Baltimore-ból, aki vicces szövegek kíséretében osztogatta a Baltimore-os hűtőmágneseit, volt egy tajvani kolléga, aki ismerte Kolozsvárt, Szebent, Brassót, Temesvárt és Bukarestet (hihetetlen volt, mintha az élő google-maps-al futottunk volna össze), volt egy fiatal latin-amerikai doktorandusz, aki szintén Tajvanban él, egy egész szlovén különítmény, egy csapat orosz kolléga, német, finn, lengyel kutató. A német szekcióvezető megjegyezte, hogy mennyire örül, hogy románok is jelen vannak, ugyanis eddig nem nagyon találkozott nemzetközi konferenciákon románokkal. Gondoltam magamban: én sem túl sokkal. 

Hallottunk előadást a dialógus lehetőségéről és lehetetlenségéről, arról, hogy a hang hogyan láttat, a litván színházról, a minimalista építészetről, a falra vetített animációkról, a non-helyekről, a tangóról és még sok másról. És nem unatkoztunk. Ha végig gondolom, talán csak egy rossz dolgot tudok megemlíteni: a kávét. Jó kávéért Olaszországba kell menni konferenciára. 


osszkep